Hála Istennek, idén megtarthattuk Mátyfalván a 13. Vakációs Bibliahetet. Kicsit izgultam, hogy fog sikerülni, lesz-e elég segítő, jönnek-e majd a gyerekek, érkezünk-e mindennel elkészülni, már pár éve nem én vezettem Mátyfalván a Bibliaheteket, hitoktatást és a munkahelyem miatt nem volt annyi időm az előkészületekre, mint régen, ahogy én szeretem.

De Isten megint nagyon kegyelmes volt hozzánk, és minden kialakult. Megkerestem néhányat régi segítőim közül, akik szívesen jöttek segíteni, és a nemrég konfirmált fiatalok közül is többen is szívesen jöttek, segítettek. A gyülekezet felnőtt tagjai közül is sokan nagyon lelkesen segítettek, akikért nagyon hálás vagyok az Úrnak. Így aztán a gyerekek kajáztatására semmi gondom nem volt, sőt mosogatásra vagy elpakolásra sem. Minden technikai feladatot szépen hangtalanul, szinte észrevétlenül megoldottak minden nap.

Mátyfalván a Bibliahét 5 napig tartott, Július 23-27 között. Számomra Isten különös ajándékának bizonyult ez a hét minden tekintetben. Nem igazán tudtam, hány gyerekre számíthatunk. Régebben, mielőtt átadtam kb. 7 évvel ezelőtt a munkát ebben a gyülekezetben a sok gyerekre való tekintettel 2 hetet szerveztünk külön kisebbeknek, nagyobbaknak. Most Édesanyám azt mondta: " Tudod, lányom, nincs már Mátyfalván annyi gyerek." De, mint kiderült, hála Istennek, van még Mátyfalván elég sok gyerek, és jönnek. Már első nap 52 gyerek jött el, aztán csak egyre többen lettünk. Összesen 74 gyerek fordult meg ezen a nyáron a hetünkön. Visszagondolva, még mindig összeszorul a szívem, ha belegondolok, milyen csodálatosan ajándékozott meg Isten személyesen engem. Ugyan is mikor 7 éve elmentem innen, sok csalódás volt a szívemben, kudarcélmény. A Sátán folyton azzal kísértett, hogy hiábavaló volt az a sok szolgálattal töltött idő ebben a gyülekezetben. De most, látva azt a sok vágyakozó gyereket, akik olyan lelkesen és örömmel jöttek, rádöbbentem, hogy ezek a gyerekek azoknak a gyerekeknek a gyerekei, akik annak idején ugyan így ültek itt, tágra nyílt szemekkel, akik a régi fényképekről visszamosolyognak rám. És megértettem, hogy semmi nem volt hiábavaló, mert a szülőkben nyomot hagyott, szép emlékeket az az időszak, ezért szívesen engedik, sőt küldik a saját gyerekeiket és támogatják adományaikkal, segítségükkel is a Bibliahét megszervezését. Még inkább megbizonyosodtam erről, amikor a pénteki családi délutánon is megjelentek többen azok közül a szülők közül és a régi lelkesedéssel vettek részt a programokban, ugyan úgy élvezték a báb jelenetet, lelkesen énekeltek, önfeledten játszottak együtt gyermekeikkel. Hát nem csodásak és hatalmasak Istenünk tettei? Aztán azt is csodaként éltem meg, hogy új segítőim is azok közül kerültek ki, akik annak idején ott ültek az első sorokban a legkisebbek között. Nagyon érdekes volt, mikor az egyikük azt mondta a nap végén, hogy "Mi azért jobbak voltunk régen". Én pedig más napra előkerestem pár képet, videofelvételt abból az időből és kiderült, hogy mégsem, sőt talán még elevenebbek is voltak. Volt nagy hahotázás... Nem utolsó sorban az is óriási ajándék volt számomra, hogy már saját gyermekeim is résztvevői voltak a Vakációs Bibliahétnek. Mindent összevetve, elmondhatom, Isten csodálatosan megajándékozott, megvigasztalt, biztatott.A világ nagy eseményei közt ez talán kis semmiség csupán, de számunkra, kik megéltük ezt a hetet, egy csodálatosan szép élmény volt. Dicsőség és hála Istennek mindezért örökkön-örökké!!! Kívánok mindenkinek még sok hasonló csodát átélni ebben a nem könnyű, de csodálatos szolgálatban.

Nagy Zita