Vakációs bibliahét a gyergyószentmiklósi Szent István plébánián
Keresztes Zoltán plébános olyan tematikus tábort hirdetett meg óvodások, kisiskolások és 5-8. osztályosok részére, akik párhuzamosan, életkori sajátosságuknak megfelelően ugyanazon bibliai történetek erkölcsi üzenetét élhették át. Július 3. és 6. között gyermekzsivaj töltötte be a nemrégiben elkészült plébániát. Összesen 81 gyerek és 13 önkéntes (óvónő, tanító és tanár) részvételével került sor a táborra a plébánia éve mottójának („A hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke/Csel 4,32”) jegyében, amely evangelizációs jellegénél fogva -a gyerekeken keresztül- próbálta megszólítani és a plébániai életbe bekapcsolni a szülőket is.
A tábort többnapos szervezés előzte meg, az önkéntesek több találkozáson ismerkedtek az anyaggal, közösen díszítették a termeket, hogy inger-gazdag, tematikus szemléltetők kerüljenek a falakra, és témákhoz illő munkalapokat állítottak össze minden korosztálynak. A tanult tartalmak mellett a közvetett cél a bizalom kialakítása volt, hogy minden gyerek és szülő megérezze: a plébánia nem csak olyan hivatal, ahol papok laknak és ügyeket intéznek, hanem egyfajta otthon, ahol lehet ismerkedni, játszani, ahol biztonságban lehet hagyni a gyereket, ahol közelebb lehet kerülni Istenhez, ahol értékesen el lehet tölteni néhány napot a nyári szünidőben. A tábor természetesen élményszerűségével igyekezett a gyerekekhez közelebb vinni a Szentírást, s annyira megszerettetni velük, hogy felnőtt korukban is úgy használják, mint a hit forrását. Ez a hét rávilágított, hogy az élet minden napja egy válaszút, kell dönteni jó és rossz között. A világ sok utat felkínál már kisgyermek korban, sok a csábítás, de meg kell tanulnunk a jó utat választani, és ebben a döntésben Isten segít, ha megtanulunk Rá figyelni.
Az alaptémát a KOEN Alapítvány által kidolgozott idei tábori program adta, a Válaszút. A három nap tematikus címeinek (Okos vagy bolond, Kicsi vagy nagy, Erős vagy gyenge) tartalmát egy-egy ószövetségi történet (Noé, Gedeon és Dávid-Góliát története) képezte, amelyeknek az üzeneteit a pedagógusok a napi felvezetések után fokozatosan átemelték egy-egy megfelelő újszövetségi történetbe (A sziklára épített ház, Zakeus, Az irgalmas szamaritánus).
A reggelek közös énekléssel, imával kezdődtek, majd ezt követően oszlottak a gyerekek életkoruknak megfelelő csoportokra. Játékosan, filmnézéssel, színezéssel mélyítették el a témákat, majd a foglalkozás végén minden korosztály beszámolt az aznapi tevékenységről, arról, hogy mit tanultak, mivel mennek haza. Az utolsó napon a gyerekek azt a házi feladatot kapták, hogy mindenki hívja el a szüleit a vasárnap reggeli kilenc órás szentmisére, amely a táborzárás momentuma lesz. Öröm volt látni, hogy nagyon sok szülő meghallotta a hívást, és igazi közös ünnep keretében történt a hálaadás az elmúlt napokért. Felemelő volt látni a gyerekeknek a tábori foglalkozások alatt készült kézműves kiállítását a templom előterében, és lelkes megnyilvánulásaikat, ahogyan a prédikáció keretében interaktív módon számoltak be a tanultakról és élményeikről. Egyértelműen adtak hangot annak, hogy bármikor részt vennének hasonló táborban.
Hogy a vártnál kétszer annyi gyerek vett részt a biblikus vakációzáson, nem csak a gyerekek, hanem a szülők igényét is tükrözi, minimálisan azon a szinten, hogy amit ők nem kaptak meg annak idején, legalább a gyerekük részesüljön belőle. Ha tényleg így van, egy gyümölcsöző evangelizációs hét teljesedett be.
Ferenczi Júlia